2. rész: Ki vagy te?!

Rose megremegett; félt, mert nem tudta, mire vélje ezeket a furcsa dolgokat; azt, hogy árnyakat lát, azt, hogy cetlit talál, valamint azt, hogy látszólag senki sincs otthon, mivel ilyenkor mostohája már az egész várat szétordítja, hogy ezt, meg ezt csinálja a lány. Rose remegő kezekkel és lábakkal odalépett az ajtóhoz, és óvatosan leszedte a cetlit, majd felolvasta a rajta lévő szöveget:

"Gyere el a napraforgók
mezőjére este tíz órakor!
Ott várok rád!"

A mézszőke hajú lány nem tudta mire vélni a dolgot, úgy gondolta, csak a mostoha játszadozik vele és az érzéseivel, hiszen nem mehet ki a várból soha, egy percre sem. Mégis fúrta az oldalát a kíváncsiság. "Nem baj. Este tízkor a mostohám már durmol az ágyban. Elmegyek. Nem veszthetek semmit." Gondolta Rose két sóhajtás között. Megcsóválta a fejét, mintha mindent reménytelennek hinne. Folytatta a takarítást; mosott, sepert, port törölt és ebédet készített. Amikor a mostoha hazatért, így szólt nevelt lányához:

- Szervusz kincsem - mondta gonosz mosollyal.
- Nem vagyok a kincse. Maga nem az anyám!
- Lári fári, Rose, drágám, fejezd be ezt a beszédstílust! Nézd, mit hoztam neked! - nyújtott át egy könyvet.
- Mi ez? - kérdezte Rose gyanakodva.
- Egy könyv. Szeretném, ha elolvasnád. A takarításról van benne szó - kuncogott a mostoha.

Rose-ban összegyűltek a kis "idegesség-szemcsék." Már annyira nem bírta tovább, hogy megpróbált kiabálni, de végül visszafogta magát; tudta, hogy úgysem lesz jobb neki, "ajándékul" pedig nem kap enni. Kisebb ravaszságot követett el, így szólt a mostohájához:

- Este el kell mennem. Egy fontos dolgot kell elintéznem. Kérem, engedjen el!
- Szó sem lehet róla, te mihaszna kis útszéli! - kiabált teljes erőből a megszeppent lányra.

Rose nem szólt semmit; bevonult a félig-meddig szobának nevezhető szobájába, s halkan sírdogált. Nem értette, miért nem teheti ki a lábát ebből az átkozott várból. Miközben a mézszőke hajú lány a szobájában gubbasztott, addig Rose mostohája valami eszméletlenül ördögi tervet forralt a "boszorkány-szobában."

- Hahaha - tört ki belőle az a sokszor hallott gonosz nevetés - most tönkreteszem ezt a kis semmire kellő libát! Megfullasztom őt, de úgy, hogy szenvedni fog! Megkínzom azt a libát, muhahahaha! - sikítva nevetett.

Egy apró, zöld üvegcsét vett a kezébe, majd elindult Rose szobája felé. Még egy gonosz kacajt megejtett, s bekopogott a lányhoz, aki nem nyitott ajtót, nem is mondta azt abizonyos "Jöjjön!" szót.

Folytatjuk!
Szabcsi

1.rész: Kezdetek

Rose, az örökbefogadott, ám a szíve mélyén mégiscsak "árván maradt" lány a hatalmas, kissé középkori berendezésű házban mosott fel. Mostohája, a gonosz nő, aki örökbefogadta, egész álló nap csak dolgoztatta. Ötször fel kellett mosnia, ötször port töröld, és ötször csinált mindent. Szegény lányt csak dolgozatták. Rose attól félt, idegekkel nem fogja bírni, s egyszercsak a világon volt, azután pedig már halott volt. De erre még csak gondolni sem mert. Rose a felmosóval szépen, egyenletesen végigmosta a hatalmas folyosót. Ki is fáradt. Leült a hihetetlen magas, több emeletes ház egyik ablakának a párkányára, s bámulta a csodaszép napraforgómezőt. Mindig is oda vágyott, ám gonosz mostohája ez alatt a 15 év alatt soha nem engedte ki a szabadba, tehát Rose még nem tapasztalhatta meg a természetet. Azt gondolta, elég volt a bezártságból. Elég a mostohából, és a gonosz mostohanővéreiből. Története kissé Hamupipőke szerű, ám higgyétek el, ez koránt sem végződik olyan jól. A mostoha, hosszú, vámpírvégű ruhájában, és magassarkú csizmájában kecsesen végigklaffogott a hosszú folyosón, amikor meglátta a párkányban ülő Rose-t. Érdes, mély hangjával a lányra kiabált, elég erőteljesen:

- Mit képzelsz magadról, te mihaszna lány?! Azonnal eredj dolgozni, vagy egy évig nem kapsz enni!
- Nézze. Maga nem az anyám, nem parancsol nekem! - kiabált vissza Rose, majd kissé elhúzódott.
- Feleselni merészelsz? Vigyázz a szádra, Rollie, mert ha nem, megetetem veled a felmosóvödröt!
- Rose - mondta gúnyosan a lány - most pedig elmegyek. Nem fogok tovább itt maradni. Amit maga tett velem 15 éven keresztül, az borzalom! Fényesre nyaltam a házát, magának pedig mindent megtettem, amit csak kért! Nem enged ki egy percre sem a szabadba, most már elég ebből! Elmegyek innen! Örökre!

Mielőtt a mostoha bármit is mondhatott volna, Rose kiviharzott a hatalmas, már-már várszerű házból, egészen a kerten át, ki az erdőbe, onnan pedig a messze-messze lévő napraforgó mezőre. Élvezte a szabadban töltött ideje minden percét. Többször megpördült, mezítláb ugrándozott a zöld füvön. Aztán amikor már lecsillapodott, leült a sok-sok napraforgó közé, s csak ábrándozott, ábrándozott, s ábrándozott. Arra vágyott, hogy bárcsak örökké itt maradhatna a napraforgók között; boldogságban és békében. A nagy nagy ábrándozás közepette a mostoha hirtelen ott termett a lány előtt, s megejtett egy gonosz kacajt. Lilásbarna szeméből csak úgy sugárzott a düh, de közben élvezte, amit tehet szegény Rose-al.

- Előlem nem menekülsz! Megtalállak mindenhol! - mondta rekedtesen a mostoha.

Rose futni kezdett, és már sírt is. Hirtelen megfordult a fejében, mi lenne, ha. De közben nagyot tévedett. Ez most Rose álomvilágában történt. A valóságban Rose fáradt arccal kelt ki a vaságyból, melyet kegyetlen mostohája adott neki. Egy nagy-nagy várban lakott, ahonnan soha nem mehetett ki a szabadba. Soha. Egyetlen percecskére sem. A mostoha folyton csak dolgoztatta, hajnali kettőkor volt kelés, hajnali egykor aludhatott el, ezért nem volt furcsa, hogy mindennap karikás szemekkel ébredt. Rendbe tette magát a lány, amennyire tudta. Elindult a vár folyosójára, ahol egy különös árnyékot látott, és egy cetlit az ajtóra ragasztva...

Folytatjuk!
Szabcsi

Oldal nyitása

Sziasztok! :) Eljött hát ez az idő is, hogy létrehoztam a regényblogomat, melynek címe az, hogy "Álmok világa." Remélem, sokan fogjátok majd szeretni az oldalt, sokan fogtok ide járni és sokan fogjátok olvasni a történetet. :) Igyekszem majd izgalmasra és érdekesre csinálni, elvégre holmi jött-ment írásokat biztos nem olvasnátok el, ezért erre majd oda fogok figyelni. :) A történet fantasy/romantikus jellegű, ezért ne lepődj meg, ha "szerelmes sorokat" látsz egy-egy rész során. :) Úgy terveztem, hogy napi egy részt hozok majd nektek, ez bőven elég, mivel így jó sokáig fogom tudni írni a regényt. :) Még száz résznél sem szeretnék megállni; úgy bizony. :) Legalább háromszáz, négyszáz részig akarom írni a regényt, aztán majd meglátjuk, mi jön ki belőle, de ha érdekelni fog titeket, ígérem, addig be nem fejezem, míg unalmassá nem válik! :)

A történet dióhéjban

Rose, egy nagyon szerény, de mégis erős lelkű lány sok-sok szenvedésen és kínzásón megy keresztül, aztán végre elszabadul a "pokol tüzéből." Útja során Rose sok-sok ellenséggel, baráttal találkozik, akik majd kisegítik a kalandok során. Az egész történet egy álomvilágban játszódik, pontosabban két világban. Az egyik a valóság, a másik Rose álomvilága. A történet során számíthattok egy kis "csöpögésre" is, ugyanis egy fantasy/romantikus regényben ez mindig előfordul, akár szereted, akár nem. :)

Hamarosan jön az első rész! :)
Üdv: Szabcsi, a szerkesztő